Féltem az új iskolától, de talán nem is volt mitől félnem, mindenkivel jól kijövök, kivéve a szokásosan elkülönülő embereket. Ez a kis csapat egy magát menőnek tartó fiúból és két kissé beképzelt lányból áll. Ugyan van aki velük jóba van, beszélget velük, de nem marad tartósan mellettük. Én, az én a már rövid idő alatt megismert barátaimmal szoktam beszélgetni a legtöbbet. Ha barátaimnak hívhatom egyáltalán őket, de a nővérem, Alexis is, mint egy jó barátnő van jelen az életemben.
Az a fajta ember vagyok, aki ha unatkozik a vonaton, és nincs wifi, akkor az embereket elemezi.
Ránézve egy emberre meglehet mondani bármit. Azt, hogy melyik ember származik tehetősebb családból vagy sem, a zenei ízlést is általában. Szeretem ezt csinálni időtöltés gyanánt. Ezáltal gyorsan ítélkezem egyes emberekről, még nem tévedtem.
,,Isten hozott a valóságban. Itt nem szivárvány színűek a folyók, a falak. Nem kapsz meg mindent, amit csak úgy megkívánsz. Meg kell küzdeni a dolgokért. A barátokkal foglalkozni kell, mert nem csak úgy vannak, és kész. A szerelem sem terem minden sarkon, nehéz megtalálni. Valakinek könnyű, valakinek nehéz. Viszont csodák sem történnek, tudod, minden csoda hét napig tart."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése