2015. november 6., péntek

1.rész - Kezdetek*

A kinyitott ablakon befújó szél suhant végig tincseim között. Az óra előtt, mint egy jó osztályban, fel voltak írva a hiányzók nevei. Mindenki csendben ült, aztán hirtelen megszólalt Dan.
 - Dikk! - ordította.
Igen, ez a "csendben ülve várjuk a tanárt" nem a mi stílusunk. A folyosó végén már hallani lehetett a 9.c jól érzi magát.
A szerdai napon, ami az utolsó előtti nap volt az őszi szünet előtt, ültem a szokásos helyemen. Ablak felőli padsor harmadik padjának ablak felőli helye. Már a második sulinap óta ezen a helyen ülök.
A gólyahét érzését visszaadta ez a nap, mivel szinte alig tanultunk valamit. Bár, mint ahogyan szokásom már tartja azokkal voltam akiket kedvelek.
Majdnem csak a barátaim ülnek a padsoromban. Mellettem ül Elena, mögöttünk Talia és Sarah, előttünk Lily és Emily, és még előttük Katy. Sajnos Tess és Roxane a terem másik felén ültek.
Vajon ki ül a padsorban, akit nem bírok? Amber és bandája, név szerint Diana és Eric.
Engem csak akkor zavarnak, ha nekem is bajom származik a jelenlétükből.
Viszont egy valaki jelenléte nagyon számít nekem. Mivel monogramja GD, ezért mindig így becézik. Mindig így említem is meg bárkinek. Még Alexisnek, a nővéremnek sem mondtam meg, hogy tetszik valaki. Sokszor azért elgondolkozom, hogy nem-e lehet véletlenül egy fordulat az életemben.
Délután alig voltam fáradt, mikor hazamentem csak a tesi óra miatt. Szokásosan pár óra tanulás, majd rátapadva a telefonomra kibírni az esti órákig az otthoni dolgokat. Szinte mindennap én maradtam fent legtovább a családból. Ilyenkor zenehallgatással altattam magam.

Másnap reggel hatkor kelés, ami nekem még hajnal, mivel nem vagyok az a nagyon koránkelős típus. Szünetbe minimum tízig aludni fogok, de az érzés, hogy utolsó sulinap felcsigázott. A vonaton ülve vártam, hogy beérjünk a fővárosba. Onnan tovább a metrón a suliig. Az iskola melletti kávézóval párhuzamosan lévő padokon gyülekezik általában osztályunk.
Talia és Lily már rég ott voltak mire Elenával odaértünk.
Jött az az óra elsőként, amit alapból utálok, de pluszba rájött az, hogy a tanárnőtől a hideg is kiráz.
 - Luna! - ébresztett fel merengésemből Sinta tanárnő hangja.
 - Igen - kaptam fel fejem.
 - Ne aludjon!
 - Nem alszom, tanárnő.
 - Rendben - majd folytatta a mondókáját.
Áh, nem alszom csak eret vágok öntől.
Az órák szokásosan úgy teltek, mintha a csiga akart volna felmenni egy fára. Aztán végre meghallottam az isteni hangot, az utolsó óra utáni csengőszót. Mindenki pakolta cuccát és olyan gyorsan hagyta el a sulit, ahogyan csak tudta. Páran már az osztályfőnökin görcsben voltak a nikotinhiány miatt. Kiléptem a főkapun, de valaki megállított.
 - Oh, GD!
 - Luna, szeretnék javítani az angol jegyeimen. Segítenél az őszi szünetben?
 - Miért pont én?
 - Veled jóban vagyok, jó vagy angolból. Na, légyszi?
 - Jól van - Nem kellett volna amúgy sem könyörögnie.
 - Köszönöm, még beszélünk, most megyek is.
 - Én másik városban lakom... - állítottam még meg pislogva rá nagyokat.
 - Írd be a számod - vette elő telefonját és felém nyújtotta.
 - Tessék - adtam vissza a készüléket miután bepötyögtem számomat.
 - Majd hívlak - kacsintott majd elment. Elenával elindultunk haza. Sokszor beszélt hozzám, válaszoltam is rá, de fel sem fogtam.


Csak az a pillanat járt a fejemben, mikor felém nyújtja telefonját, hogy írjam be a számom.
Hazaérve leültem az ágyam végébe, elvigyorodtam, magamhoz vettem a párnám, beleordítva az örömtől hátradőltem. Úr..is..ten.. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése