4.rész - 300km/h*

Következő nap a suliban rájöttem, miért láttam pár ismeretlent. Nyílt hét.

Mikor reggel bejött az ofő, nem tudtuk, hova rakni, mivel egy óránk sincs vele.

 - Új osztálytársuk jön ma - jelentette be, amitől kirázott a hideg, de amikor belépett az ,,új osztálytárs" a melegség öntött el. - Adam Rogers, fogadjátok be. Itt az első padban van hely.

 - Köszönöm - ült le a középső padsor első padjába. Amikor eltelt az első, kémia óra és kicsengettek mindenki körbevette. Hálát adtam az istennek, mert legalább így nem vett észre egy ideig, de hogy be is biztosítsam ezt, lementem a büfébe Elenával.

 - Luna? - szólt utánam az ismerős hang, amikor az ajtóba értem.

 - Menjünk! - húztam magammal Elenát.

Ezért találkoztam vele.. biztos ügyet intéztek akkor.

 - Te honnan ismered őt? - Elena az a fajta, hogy mindenről tudni akar, de ez elmondható az összes osztálytársnőmről, ha valami van, tudni akarják.

 - Sehonnan.

 - Tudta a neved, Luna! Miatta akartál lejönni a büfébe - veszekedett velem már fölfelé a lépcsőn.

 - Hagyjuk - siettem a terembe a helyemre, de Adam elém állt.

 - Szia! - köszönt mosolyogva.

 - Jaj, szia - botlottam meg szinte benne, amit az egész osztály lemozizott. Igaz, nagy hely van az első és a második pad között, de mégis Gale előtt beszélgettünk.

 - Nem is tudtam, hogy ide jársz - nevette el magát.

 - Nem kérdezted.

 - Jogos. Mikor is csöngetnek?

 - Mindjárt.

 - Akkor kövi szünetben beszélgessünk - mosolygott ismét, amitől talán el is pirultam.

 - Okés - fordultam meg Gale irányába, aki ezt végig hallgatta. Kicsit tartottam vele a szemkontaktust, de utána a helyemre mentem. Magyar óra közepén féloldalasan felénk fordult Adam és úgy kezdett tovább jegyzetelni, de közben pillantgatott ránk is, szünetben oda is rohant hozzám.

 - Luna, nem akarok megbukni angolból, segítesz hétvégén?

 - Megint én menjek házhoz? Ha igen akkor fizess - viccelődtem.

 - Akkor tanuljunk egy köztes helyen. Egy kávézóban jól lehet beszélgetni.

 - Rendben, majd írj rám - kerültem ki őt és kimentem a folyosóra.

 - Luna! - lépett mellém Adam. - Valami baj van? - sétált mellettem a folyosón.

 - Ne tegyél úgy, mintha érdekelne - fontam össze karjaimat magam előtt.

 - Ha nem az én dolgom legalább mosolyogj kicsit. - bökött oldalba.  - Ahj! Ne legyél depressziós - karolta át vállamat.

 - Jól van - húztam mosolyra számat.

Átkarolt, majd még el is mosolyodtam. Ennél jobban nem is adhattam a tudtára, hogy bazi helyes.

Úgy érzem, hogy bízhatok benne, de minden fiú egy dolgot akar már a tesóm kapcsolatainál is rájöttem, pedig csak külső szemlélő voltam akkor.

Mikor véget értek az órák a lányokkal együtt mentünk lefelé a másodikról. A bejárat előtt egy fekete autónak támaszkodott éppen Andy. Roxane azonnal megtorpant, mikor kiértünk. Arrébb húztam a bejárattól, hogy ne állja el az utat.

 - Mi van veled? - kérdeztem.

 - Semmi - pirult el kicsit, majd Andy irányába nézett félszemével.

 - Áh! Értem én - megfogtam magam és odamentem Andyhez.

 - Szia! - köszöntött két arcra puszival, mint egy barátot. - Adam?

 - Asszem jön már le a lépcsőn. De te, van barátnőd? Nem azért kérdezem, amit gondolsz csak érdeklődöm.

 - Nincs - vigyorgott.

 - És az a szöszi lány a bejáratnál milyen szerinted? - pillantottam Roxane felé.

 - Aki kicsit el van pirulva? - mosolyodott el. - Szép lány.

 - Meg akarod ismerni?

 - Persze - bólintott. Visszamentem Roxy mellé és odarángattam Andyhez.

 - Roxy, Andy. Andy, Roxy - mutattam be őket egymásnak. Andy mosolygott, Roxane pirult, Andy erre még jobban mosolygott, Roxy erre csak vörösödött, mint egy szép piros alma. Oké, itt már nincs dolgom. Adam is kijött az épületből és egyenesen felém illetve bátyja, ja és a vörösödő Roxane felé vette az irányt.

 - Andy, mehetünk? - szakította félbe Roxane és bátyja beszélgetését.

Valami történt addig míg Adam odaért hozzánk, mert a beszélgetésük, ami nem is tudtam, hogy elkezdődött, már arról szólt, hogy Andy kocsija mennyivel megy, meg hogy elviszi majd egy körre barátnőmet. Én meg ez a ,,Mi van? Miről maradtam le?"

 - Hagyd szerintem őket beszélgetni - szólaltam meg.

 - Látom, tényleg elvannak - léptünk kicsit arrébb a párocskától. - Úgy érzem, összejönnek, mert ilyen csillogást a bátyám szemében még nem láttam.

 - Szerelmesnek látom Roxyt is - néztem feléjük.

 - Ah! Hellosztok! - lépett mellénk Amber.

Mert Ambernek mindenbe bele kell szólni, mert mindenről tudnia kell, mert mindent magának akar, amit csak megkíván a kicsi lelke.

 - Én mentem - mosolyogtam keserűen, majd elindultam Elena felé és vele le a metróhoz. Kis csönd után megszólalt Elena.

 - Na, most mi van köztetek?

 - Jó nagy tér. Elena, én mi a tökömért is tetszenék meg egy fiúnak. Dagadtan, csúnyán senkinek nem kell az ember. Jó, az egyikről talán én tehetek - hadartam. - De egy életre tényleg elegem lett a fiús ügyekből. Nem vagyok bátor, se szép. Ha meg bevallanám egy fiúnak, hogy ,,Tetszel baszd meg" akkor az arcomba röhögne.

 - Nyugi, Luna - fogta meg vállam, hogy ne hadarjam el összes levegőmet.

 - Jó, oké, de azért folytatom. Roxy pedig csak megjelent és már Andy, Adam bátyja ott van neki. Meg amúgy te is ilyen vagy.

 - Milyen is? - húzta fel szemöldökét.

 - Beléd zúg bármilyen fiú, akivel találkozol.

 - Na, azért nem! De nekem van barátom - jelentette ki.

 - Ez meg a másik.

Kicsit dühösen vártam meg a megállót, majd már a peronom felé vettem az irányt, amikor valaki megfogta vállam. Adam volt az.

 - Mi van? - kérdeztem közömbösen felhúzva kicsit vállam a hideg miatt.

 - Köszönés nélkül elmentél.

 - Köszöntem, de mindegy neked, nem? Nem ismerjük annyira egymást, igaz, de egyet kérnék tőled, amit meg kell tenned - tartottam egy hatásszünetet. - Ismerkedj inkább légyszíves Amberrel.

 - Ne legyél már ilyen. - simogatta meg karom, de elhúztam magam tőle.  - De mi a baj most? - akadt ki.

 - Annyi csak, hogy amikor megkedvelek egy fiút akkor mindig jön valami vagy valaki aki elrontja ezt. Vagy közénk áll valami vagy csak nem kedvel viszont. Elegem van ebből.
 - De...
 - Viszont ez van..nem tehetek mást.

 - De, Luna, én kedvellek.. - fejezte be előző mondatát, amit félbeszakítottam.

Kellett fél perc mire felfogtam, mit is mondott. Majd szemébe néztem és láttam komolyan is gondolja. A szívem gyorsabban kezdte pumpálni véremet az összes erembe, amitől még a levegővételem is szaporább lett.